4. rész

Felém repül! Elvisz. Biztos , hogy értem jött. Hatalmas fehér szàrnyai vannak és korona a fején. -Őrangyal... -suttogtam
-Kincsem, nem lesz semmi baj-Mondta lágyabbnál is lágyabb hangon. - Elviszlek egy szép helyre. -mosolygott-Ha megengedi, Miss Collin drága!
-Öhm...mennyünk. -Egyeztem bele kissé félve.
Igen, féltem. De nem tudtam mitől.  Talán , hogy majd ott nem láthatom többé a csalàdtagjaimat. Vagy làthatom? Hirtelen nem tudtam eldönteni.
Megtorpantam, de az angyalom csak ment előre.
-Várj! Lenne egy fontos kérdésem!
-Igen aranyom?
-Áh, nem is fontos.-Egyszerűen feladtam. Nem akartam róla tudni. Csak azt akartam , hogy egy olyan helyen legyek, ahol nem ér többé fájdalom, és nem bánt senki. Ahol biztonságban érezhetem magam. Hirtelen nem vált olyan fontossá a családom.
-Rendben, akkor szedd a làbad kisasszony, mert ebben a tempóban sosem érünk oda!
Mentünk-mentünk hosszú időn keresztül, majd egy hatalmas kőfal elé értünk.
-Hát, eljött az ideje. Ha ide belépsz, nincs visszaút. Egy életen át ,sőt még tovább is együtt leszünk majd itt, így azt akarom ,hogy tudd, a nevem Gloriett.  -Mondta förtelmesen széles mosollyal az arcán. Ettől a mosolytól elment a kedvem az egésztől.  Valahogy nem láttam értelmét a hàtralévő időmet ezzel a rémségesen kedves-sőt màr túl kedves-lénnyel eltölteni. Hirtelen a magasból ezüstösen csillogó porszemcsék hullottak ràm. Majd a lapockámból két hatalmas kéken pompázó szárny nőtt ki.
Förtelmes. Ez a te műved?-Kérdeztem az újdonsült "barátnőmtől" .
-Ne légy már ilyen naiv kicsi Collin!
-Ne nevezz így!
- Most már szárnyat növesztettél. Soha többet nem mehetsz vissza az életbe!
-Aljas vagy és kijátszottàl! -kiabáltam torkom szakadtàból.
Dühömben a szàrnyaim átvették az irànyítást-higgyétek el, én sem tudom hogyan- és felrepültem. Nem tudtam irányítani magam. Egyre csak köröztem, keringtem a levegőben, fel-s le kacskaringózva.
-Elég ebből!-Kiabálta el magát Gloriett. Ujjával rám mutatott és lehozott addig, amíg a lábam nem érte a talajt. Bàr még akkor sem engedett el.Megfogott és megpörgetett. A kis aljas..  Fejjel lefelé lógtam. Elegem volt ebből. Elegem volt mindenkiből abban a pillanatban. Haza akartam menni.
Majd hirtelen hirtelen ledobott. A kezemmel védtem ki az esést. Sebek száza foltozódott rajtam.
De erőt vettem magamon, és felàlltam.
-Az első repülésed megvolt, àtmehetünk a falon. -Ezt nem értettem pontosan.
-Repüljek át a falon?-Kérdeztem, hisz a fal megbecsülhetetlen magas volt, talán a felhőkig ért. A  végét pedig nem láttam, fogalmam sincs milyen hosszú lehetett.
-Atyagatya, te kis butus! -Kacagott!-Üdv a halálban! Nyugodtan átsétálhatsz a falon.
-Mi van? Milyen halál? Istenem, mondd hogy álmodok!-motyogtam magamban.
-Nem megyek innen sehova! Ez csak egy rossz álom! Én kómában fekszek a kórházban. Mindjàrt felébredek,és mehetünk is a táncversenyre.
Ekkor egy màsik kék szárnyú angyal lépett hozzánk. A falon túlról jött.
-Hadd beszéljek  vele én, Gloriett! Hátha megtudom győzni.-Mondta kedvesen.
-Ó , játszod itt nekem magad? Tudom hogy nem változtál meg!-sziszegte a fogai között mérgesen a nő , aki miatt talán meghaltam.
-Gloriett..!-Kezdte fenyegetőzve
-Oké, tíz, azaz tíz percet kapsz! Most el kell mennem, de mindjárt jövök, legyetek itt!
Nekem fogalmam sem volt, hogy miről beszéltek, de sejtettem, hogy nem legjobb barátnők.
-Szia! A nevem Suzan, de most gyorsnak kell lennem. Mindent el akarok neked mondani. A-tól Z-ig. És Gloriett jól gondolta, nem meggyőzni szeretnélek, csak elmagyarázni mi  folyik itt. Tehát..
-Vár, te ki vagy? -Vágtam a szavába.                                                                                            -Kérlek, most próbálnám elmondani! Tehát a legtöbb ember aki balesetet szenved, éber kómába esik. Majd két-három héten belül felébred. De akinek súlyosabbá válik az állapota ide kerül, ahova most te is.
-Akkor nekem most súlyossá vált az állapotom? -kérdeztem félve.
-Na, álljunk meg egy pillanatra ! Szeretnéd hogy elmondjam? Mert akkor fogd be a szád! Látod hogy segíteni akarok..de az idő kevés.
-Oké, hallgatok!
-Van egy ötletem! El kell mennünk, hogy időt szerezhessünk!  Kapaszkodj belém-Mondta, én meg engedelmeskedtem.
Átrepültünk egy hatalmas tavon, egy kisebb szigeten, majd egy barlang előtt rakott le Suzan.
-Nos.. onnan folytatom, ahol elkezdtem. Igen, az állapotod súlyosabb, mint gondolnád. Ilyenkor az emberek ide kerülnek. Az olyan angyalok , mint Gloriett, rossz angyalok. A jótevőket sajnos még ötven évvel ezelőtt bebörtönözték. Azóta itt a rosszak vették át az irányítást.
-És te?
-Hjaj! Hagyod, hogy végig mondjam? Én olyan vagyok mint te. Becsapott egy angyal, átléptem a kőfalon és örökre idekerültem. Örök életet, békét, szeretetet, megértést és milliomos életstílust ígért. Ne higgy nekik. Gloriett még elég gyenge angyal, nincs sok ereje, így könnyen legyőzheted. Régen mindenkinek két őrzője volt.  Egy jó és egy rossz. A rossz azt akarta hogy átmenj a falon, a jó pedig, hogy visszamenj az életbe. Aztán a többi rajtad múlott. Én pont akkor kerültem ide, amikor versengtek. Sajnos győztek a rosszak...-Itt megállt, majd nyelt egy nagyot.-Én végignéztem a harcukat. Förtelmes volt. Egyeseket leigáztak, másokat fogdába zártak. Én hittem a rosszaknak. Idekerültem és becsaptak. Semmi sem móka és kacagás. Nincs boldogság.. Se milliomos életstílus. Folyton csak veszekednek.  A lényeg, hogy bármi is történjen, a falon ne menj át. Légy erős!
-Hogy vehet rá , hogy átmenjek a falon?-Kérdeztem.
-Ereje van, de mint mondtam, még új, azaz gyenge angyal. Könnyen ellenállhatsz neki. De a legszörnyűbb dolgokat művelheti veled. Velem nem kellett ilyeneket tenni, mert egyből bedőltem nekik. De emlékszem, akkoriban volt, akiket fojtogattak...Fojtogattak, anélkül , hogy hozzájuk értek volna.-Mondta..de eközben a hangja már remegett. -Én elmondtam mindent, innen már a többi rajtad múlik!
-Nem fogok átmenni azon a falon!
-Hát,  a te dolgod.-Mondta félvállról, és elrepült.
-Hé, Suzan! Most itt hagysz?
Féltem. Itt hagyott.Persze nem kérhettem ezért számon, mert hálás is voltam neki  egyben. Segített. Anélkül, hogy bármi jót tettem volna vele. Ez manapság már ritka.                                              -Többé ő már nem segíthet!-Hallottam egy hangot a távolból
-Ó, ne! Megtalált.... A gonosz megtalált...-Egyfolytában csak kattogott az agyam.
Hátulról befogta a számat, és felkapott.
-Hát, akkor én foglak átvinni a falon.-Mondta, és közben gonoszul kacagott.
Felrepültünk... Az eget hasítottuk. Borzalmasan jó érzés volt. Hirtelen ki tudtam zárni a külvilágot.. Csak azt éreztem ,hogy boldog vagyok.                                                                                                   Jaj, ne! A hatása alatt állok! -Tértem észhez. Hirtelen nem  tudtam mit csinálok..És nem is gondolkodtam! Csak egyszerűen beleharaptam a karjába.
-Te megőrültél?-Kérdezte tőlem, de akkora én már zuhantam. Eldobott..Megijesztettem. Büszke voltam magara. Már csak egy dolog volt hátra.
-Nem megyek át a halálba vezető kőfalon! Én élni fogok!-Kiáltottam torkom szakadtából. A szavaim visszhangzottak..  Majd mielőtt földet értem volna, kinyílt a szemem.