Érzem, hogy valami nagyon fáj. Mozdulni sem bírok. Meg sem tudok szólalni.
-Khmm... - Hallom, de nem tudom honnan szól.
Pedig ébren vagyok. Tudom. Érzem.
- Collin! Collin! Jól vagy? - Most már tudom. Apa szól.
De én nem tudok válaszolni. Pedig nagyon szeretnék.
Az ajtó becsapódott. Apa kiszállt.
Gyorsan intézett egy telefonhívást, de nem hallottam , hogy kivel és miről beszélt.
Nem lett semmi baja. Bicegett, de teljesen jól volt. Én émelyegtem . Nagyon fájt valami...Pontosabban mindenem fájt...
Néhány perc múlva fejhasogatóan hangosan szirénázó autók haladtak felénk. Mi? Úr Isten! Mi történt? Nem tudom pontosan, hogy mi van most velem.
Leparkoltak, kiszálltak , és gyorsan benyitottak. Az egyik autóból egy hordágyat toltak ki, és a benne lévő utasok- azt hiszem a mentők- ráfektettek és visszatoltak . Nem tetszett ez nekem. Tudtam , hogy elvisznek, és nem táncolhatok a versenyen. De mégis biztonságban éreztem magam. Égtem, lángolt az egész testem. Apa , a hangjából ítélve nagyon ideges volt.
- Magát is el kell vinnünk. Meg kell figyelnünk, hogy biztosan nincs -e semmi baja. A lánya valószínűleg kómában van, és nem hall semmit. Nem is lát. De most kérem, jöjjön velünk....
Mi? Én mindent hallok! Nem lehetek kómában! Az lehetetlen! Látni is láttam eleinte, de most már egyre kisebb nagyobb fekete foltok tűnnek fel a szemem előtt. Elindultunk. Zörög alattam a kocsi. Nem hiszem el. Biztos, hogy valami szörnyűséges dolog történt. Nem fogom kibírni. Csöveket dugtak rám, majd valami maszkot a számra. Nem jut eszembe a neve.. Ó, azt hiszem lélegeztetőgép. Jesszus, Isten! Na, elég a drámából. Minden rendbe lesz.
Iszonyatos sebességgel haladhattunk, úgy éreztem, majd kifut alólam, az autó, de már nem láttam semmit....
Tíz perccel később olyan érésem volt, mintha elaludtam volna. Majd mintha felkeltem volna kicsivel később. Majd megint elaludtam, és megint felkeltem... És ezt vagy ötször eljátszottam. De tudtam , hogy ez hülyeség. Mert sosem láttam semmit, hogy kelhettem volna fel!?
........
Nem is éreztem az idő múlását, de arra az elhatározásra jutottam, hogy biztosan álmodom. Ez csak egy hülye kis álom, úton vagyok a versenyre , és majd Apa felébreszt , ha odaértünk. Igen, ez a legmegfelelőbb magyarázat.
Mind ez idő alatt , amíg ilyeneken járt az eszem, nem figyeltem a külvilágra. Viszont, most hogy nagyon erősen koncentrálok, mintha lépteket hallanék.
- Úristen! Siettem ahogy tudtam! Hogy vagytok! Mi történt pontosan? Semmit nem értettem...
- Ó, de jó hogy itt vagy! Az orvosok szerint Collin kómában van, de bízok benne, hogy tévedtek, és csak egy kisebb ájulásról van itt szó! Én teljesen jól vagyok , csak egy kisebb ágyrázkódás, és bokaficam .Emily nagyidat nem tudtam elérni. Nem tudod mi van vele? És anyád dolgozik? Ő is ki van kapcsolva! Ha te sem vetted volna fel, itt őrülök meg!
Majd a léptek felém közeledtek. A hangokból nem tudtam rájönni, hogy i folytatja a beszélgetést. Biztos rá tudtam volna jönni, de még gondolkodni sem volt erőm...
Egy kéz az arcomat simogatta. Majd puszit nyomott a homlokomra. Ez a puszi ismerős volt... Ennek a szájnak az érintése a homlokomon ismerős volt.... Ez az a fajta "Nyugi Hugi, nem lesz semmi baj" puszi. De ki is ő? Nem emlékszek...
És hol is vagyok? Mit keresek itt? Ki is vagyok én? Már semmire sem emlékszek...
